„A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommá: dolgozzunk."
- Templom és iskola
„Komoly növendék, dacára a katonaéletnek megőrizte szívének gyengédségét; gondolatait kerekdeden tudja kifejezni.”
Prefektusi megjegyzés. Idézi: Marton József In: uő (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glóra. 23. o.
„Papnevelőnk legkiválóbbja ez idő szerint. Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem, kiben igaz harmóniában olvad össze önérzet és szerénység, buzgóság és ártatlan humor. Elsőrendű papi lélekké fejlődik. Férfias jámborsága épületes.”
Fegyelmi és tanulmányi felügyelőjének minősítése. Idézi: Marton József In: uő (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 23. o.
„A háborús évekkel velejárt az erkölcsi meglazulás a sokat szenvedett emberekben. Márton Áronnak sok fáradságba és imádságba került, hogy helyreállítsa azt, ami meglazult. De lelkének ereje erre képesítette: már első prédikációja után (aug. 17.) a hívők öregje, fiatalja szívébe zárta.”
Szalay Jeromos: Ingredere in domum Dei... In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 28. o.
„Gyergyószentmiklósra került káplánnak és hitoktatónak. (...) Az első beszédén alig lézengett néhány férfiú; az utolsókon már alig fértek el... (...) Legényegyesületet alapít; virágzó életet teremt benne. (...) A lelki nevelésére bízott fiatalok közül öten választották a papi pályát.”
Szalay Jeromos: Ingredere in domum Dei... In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 28. o
„Egy alkalommal a régi Erdély határán kellett átvinni az Oltáriszentséget. Hiába kapaszkodott a gyökerekhez; egyszer csak se előre, se hátra... S íme, varázsütésre zord román pásztor jelenik meg, aki már hallott róla. Vállaira veszi, és viszi, akárcsak egy második Szent Kristóf az Úr Jézust és papját.”
Szalay Jeromos: Ingredere in domum Dei... In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 28. o
Jakab Antal a húszas években gimnazista volt Gyergyószentmiklóson. Így emlékezik egykori gimnáziumi hittanárára:
„Amikor először hallottam beszélni Őt, ötödikes gimnazista koromban a gyergyószentmiklósi temetőben, a volt főhadnagy reverendája alatt az első világháború három frontján szerzett három sebét hordozta. De kimondta bátran: nem azok a hősök, akik parancsra – mert egyebet nem tehettek – meghaltak, még kevésbé, akik vitézséggel és fegyverrel fenyegetőznek, hanem akik keresik a békét, és mindent megtesznek, hogy a háború szégyene többé ne érje a világot. Ebbe a gondolatba állított be minket, fiatalokat, és még püspöksége előtt üstökösként járt elöl, hogy az Isten és hit megbecsülése által érzékennyé tegye a népeket az igazságra, az élet értékének felfogására és megbecsülésére.”
Jakab Antal: [Beszéd Márton Áron temetésén]. Idézi: Virt László. In: uő: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Alapítvány. 19.o.
„Rövid időre Marosvásárhelyre kerül. Itt lesz kedvelt szónok. A másvallásúak is tolonganak beszédeire. Szónokol, missziókat vezet.”
Szalay Jeromos: Ingredere in domum Dei... In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 29. o.
„Hittanári működését a jellemformálásra irányította. Ehhez baráti közelségbe engedi a tanulóit, ami nem volt szokásos a korabeli középiskolák tanárai és diákjai között. (...) Ahhoz, hogy ne a katedra magasából, hanem embertársként tudjon hatni a formálódó kamaszokra, le kellett bontani a hagyományos pedagógia korlátait. Akiknek nevelését reábízták, azokat beengedte saját világába, hogy elfogadható választ adhasson a minden formálódó személyt foglalkoztató kérdésekre.”
Virt László: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Alapítvány. 21.o
„...olyan, mint egy francia abbé. Önmegtagadásig szerény, alázatos lelke csak akkor robban és kezd tündökölni, mikor népéért harcol.”
Ruffy Péter: Ceruzajegyzetek Márton Áron arcképéhez. Idézi: Virt László. In uő: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Alapítvány. 21. o.
„1930-ban Márton Áron nagyböjti lelkigyakorlatot tartott a Szent Ferenc-rendi Nővérek nagyszebeni tanintézete növendékeinek. (...) Magam is a végzősök között voltam. A bevezető elmélkedése – anélkül, hogy akkor erre ráeszméltem volna – alapvető élményemmé vált. Istenről beszélt, aki Atya, szentháromságos közösség, Szeretet. Nem olyan, amilyennek a néhol templomokban ábrázolt háromszögből figyelő szem sejteti, s amivel a családi nevelés és gyakran a hitoktatás ijesztget: mindent figyel, lát és megbüntet, ha rosszat tettünk vagy elmulasztottuk a jót. (...) Isten a Szeretet. Ismer bennünket rosszra hajló természetünkkel együtt, de miként szeretete, megbocsátása is végtelen, ha kérjük, és újból és újból a jó útra térünk.”
Szim Lidia: Élmények – emlékek Márton Áron püspök atyánkról. In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 132. o.
„Gyergyóban színmagyar és színkatolikus vidéken élt. Marosvásárhely akkor még csaknem színmagyar, de vallásilag már tükrözi az erdélyi magyar lakosság felekezeti megoszlását. Nagyszeben pedig dél-erdélyi nagyváros, ahol magyarok csak szórványban élnek, a város jellegét akkor az evangélikus szászok és a görögkeleti románok határozták meg. Ott van a székhelye az erdélyi szász evangélikus püspöknek és az erdélyi román ortodox metropolitának is. Márton Áron itt tökéletesítette a már meglévő német nyelvtudását (...) és román nyelvtudását is, amit többek között egy kis olténiai faluban, »román szóra« leutazva szerzett.”
Virt László: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Alapítvány. 21. o.
„Nem zárkózik munkakörébe. Közvetlen beszélgetésekben barátkozik paptársaival, a teológiai és gimnáziumi tanárokkal, a szeminaristákkal és a diákokkal, akik örömmel keresik erre az alkalmat napi sétáin. (...) Látogatja a szórványosodó város minden kis egyesületét: az itt szolgáló székely leányok Márta-körét, a Mária Kongregációt, a szegénygondozó Szociális Missziót, a Legényegyletet. Magyar irodalmi előadásokat tart az értelmiségi leányifjúság klubjában.”
Szim Lidia: Élmények – emlékek Márton Áron püspök atyánkról. In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 133. o
„Márton Áron 1931 októberében Rómába is elkísérhette püspökét. (...) XI. Pius hallhatott előzőleg arról, hogy [Márton Áron] az ifjúsági lelkipásztori munkában jeleskedik, mert így szólt hozzá: »Szereted-e az ifjúságot? Mert annak szeretete és nevelése korunk legfőbb feladata. Erre a munkára adom áldásomat.«”
Virt László: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Alapítvány. 21. o.
„Főiskolai prézességének néhány éve az, amikor Márton Áront az erdélyi katolikus ifjúság teljes egészében magáénak mondhatta. Ez a néhány esztendő azonban elégséges volt, hogy olyan bensőséges kapcsolat épüljön ki közte és e nemzedék között, amely elévülhetetlen. (...) nemzedékünk nem tud elszakadni Tőle, mert Neki köszönheti, hogy ma nemzedék.”
Venczel József: Márton Áron és az ifjúság. In Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 93. o
„Nagyobb területre sugárzó, az egyházmegyét átfogó, sőt még azon is kívül terjedő szervező munkára először akkor nyílt alkalma [Márton Áronnak], amikor (...) az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség (...) 1934 februárjában az ügyek vitelére ideiglenes megbízással meghívta (...), majd ugyanazon év szeptember elsején (...) rendes igazgatójává választotta azzal az egyhangú lelkesedéssel, amely már akkor osztatlan bizalmat fejezett ki (...). Naggyűléseink kereteit kiszélesítette s a tartalmát elmélyítette azzal, hogy egy-egy kérdés köré csoportosította a megbeszéléseket, s az összes szervezetet bevonta a katolikus öntudat tömegekre ható megnyilatkozásába.”
György Lajos: Márton Áron Erdély nevelő püspöke. In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 70. o.
„Az Erdélyi Katolikus Népszövetség az első országos katolikus egyesületi szerveződés volt a trianoni határmódosítás után. A katolikus Népszövetség célja az egyházhoz való ragaszkodáshoz túlmenően a romániai magyarság legnépesebb rétegében a szolidaritás erősítése, a szellemi és anyagi erőforrások mind tervszerűbb felhasználása volt. 1927-ben az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség megalakította az Egyetemi és Főiskolai Szakosztályát (...), a szakosztály ügyvezető elnökének az 1931/32-es tanévtől Márton Áront nevezték ki, s az új irányító lankadatlan ereje és lendülete ettől kezdve látványos változást idézett elő a szakosztály életében. (...) Az 1932 őszén tartott évnyitó közgyűlés alkalmával az Egyetemi és Főiskolai Szakosztály felvette a Mailáth-kör nevet, majd a szociális szeminárium körvonalazta programját.”
Ozsváth Judit (szerk.): Erdélyi Iskola. Antológia, repertórium. Csíkszereda, 2003, Státus. 58—60. o.
„A Szociális Szeminárium programjának keretében Márton Áron egyetemisták kíséretében több székelyföldi faluba is ellátogatott, hogy az ottani ifjúság részére szociális és világnézeti kérdésekről tartson felvilágosító jellegű előadásokat. Márton Áronék olyan településeket választottak (Csíkszentgyörgy, Csíkszentmárton, Csekefalva, Csíkszentsimon, Csatószeg, Kozmás, Lázárfalva, Nagykászon, Kászonújfalu, Kézdiszentlélek), amelyekben a kommunista agitáció már megkezdte aknamunkáját.”
Ozsváth Judit: Márton Áron Erdélyi Iskolája. In Művelődés, LXII. évf., 2009. július—augusztus
„[A Szociális Testvérek Társasága által működtetett kolozsvári vendéglőben] a konyhai munkát székely lányok vidám csoportja végzi. Márton Áron hazai híreket kérdez tőlük, meg hogy mennyi gyűlt már a kelengyére, amiért szolgálnak. Néha a konyhába is benéz. Mindenkinek osztogatja kevés szóval bölcs és mély humorának ajándékait. (...) Szabad-e ilyen „semmiségeket” felidézni (...)? Talán igen, mint jelentős részét annak a családias légkört kialakító, szerető bölcs humornak, amely a nevelésben páratlan érték.”
Szim Lidia: Élmények – emlékek Márton Áron püspök atyánkról. In: Marton József (szerk.): Márton Áron Emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Glória. 134. o.
„Az új püspök címerében halmok fölött emelkedik e jelképes fenyő, s a metsző pólya a Pax-szignum két oldalán Csík címeréből a napot és a holdat ábrázolja. Szent Márton püspök jelmondata így nyer új értelmet: Csík magas méltóságba, terhes feladatok elé állított fia vállalja a mindig zöld fenyő hivatását: kopári körülmények közt is görcsösen ragaszkodni az életadó értékekhez s irányt mutatni, gerinces egyenességet és égbelendülő bátorságot tanúsítani. Non recuso laborem − ez a székely püspök első nagyszerű közösségi tanácsa.”
Venczel József: Márton Áron püspök életpéldája. In: Szentelik a püspököt. Kolozsvár, 1939, Az Apostol kiadása. 8. o.
„Mivel a sajtótámadások nem hozták meg a remélt eredményt, a papságot az államsegély megvonásával fenyegették. A püspök tiltakozása ellenére minden indoklás nélkül vették sorra azokat a papokat, akiknek az egyházhoz való hűsége nem tetszett nekik. (...) Ezért a püspök úgy dönt (...), hogy tiltakozásul elutasítják az államsegélyt. Felszólítja a papságot, hogy ha a minisztérium mégis folyósítaná [azt], küldjék vissza. A papság kivétel nélkül végrehajtja a rendelkezést.”
Léstyán Ferenc: Erdélyi Szibéria. Gyulafehérvár, 2003, Római Katolikus Érsekség. 71. o.
„1949. június 4-én került sor az 1990 előtti utolsó, nyilvános csíksomlyói búcsúra. (...) Ezen a napon szemtől szemben álltak a frontok: a búcsúra vonulók és a kultúrversenyre igyekvők; az egyikre mozgósító, egyiket szervező egyház, élén a Gyimesből fehér lovon bevonuló, embergyűrűvel védett Márton Áronnal, a másikat szervező új hatalom a maga aktivistáinak csapataival, valamint a tényleges hadsereg felvonuló, minden eshetőségre készen katonai hadgyakorlatot tartó egységeivel.”
Gagyi József: A krízis éve a Székelyföldön, 1949. Csíkszereda, 2004, Pro-Print. 210. o.
„Márton Áron letartóztatása 1949. június 21-én következett be. Miközben Bukarest felé tartott, autóját Tövis közelében a közúton megállították, a püspököt pedig őrizetbe vették. Az ok nyilvánvaló volt: Márton Áronban felismerték az egyéniséget, aki a hányattatás és szorongattatás idején is gondolkodó feje, érző szíve és megtörhetetlen lelkiismerete lehet egyházmegyéjének.”
Marton József – Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai. Kolozsvár, 1999, Glória. 110. o.
„1955—1957 között Márton Áron egyházmegyéjében szabadon mozoghatott. Prédikált, bérmált, látogatta a plébániákat. Bérmaútjain hatalmas volt a lelkesedés. Körleveleiben igazi programot hirdetett, az igazság és a szeretet magvalósulását tűzte célul híveinek.
A béke angyalaként járt körül, a hatóságok mégis veszélyt sejtettek. Ezért ismét megfosztották szabadságától, elvették személyi igazolványát, titkos rendőrök állandó őrizete mellett házi fogságra kényszerítették. Egyházi rendelkezéseinek végrehajtását gáncsolták. Dolgozószobájában, az egész püspöki palotában, a püspöki kertben lehallgató berendezéseket rejtettek el. De Márton Áron ebben a helyzetben sem veszítette el önmagát, megmaradt bölcsnek, hajlíthatatlannak, magatartásában méltóságteljesnek, szentnek.”
Marton József: Márton Áron egyéniségének fejlődése. Fogoly úr . In: Marton József (szerk.): Márton Áron írásai és beszédei. Gyulafehérvár, 1996. 148. o.
„Márton Áron temetésére zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Hűvös, borús, esős szomorú idő volt egész nap. A temetéshez illő. Csak negyedórára sütött ki a nap – éppen akkor, amikor a Püspök koporsóját kihozták székesegyházból, hogy azt megkerülve elhelyezzék a kriptában, a többi erdélyi püspök között. E napsütésben, az Örök Fény országából Márton Áron mosolygott rá a napos oldalról kiszorított, őt gyászoló Erdélyre. Ezen a napon egész Erdélyben zúgtak a harangok.”
Virt László: Nyitott szívvel. Budapest, 2002, Teleki László Intézet. 392. o.
„A mai napon, a »Nagy megemlékezések estéjén« lélekben megállunk kriptai sírja előtt. Nemcsak azért, hogy megköszönjük neki, amit értünk vállat és tett, hanem azért is, hogy megígérjük neki: emléke örökké megmarad közöttünk. A sorsokat irányító Istent kérjük, segítsen meg minekt, tudjunk hithűségben, emberiességben és becsületességben nyomdokain járni.”
Jakab Antal püspök: [2463-as számú körlevele 1980. Halottak napján.] In: Marton József (szerk.): Márton Áron emlékkönyv. Kolozsvár, 1996, Gloria Kiadó. 55. o.
